BtK interjú - Jennifer E. Smith

Interjú Jennifer E. Smith-szel

A Milyen is a boldogság? blogturné apropójából Jennifer E. Smith válaszolt néhány kérdésünkre. Következzen hát a Blogturné Klub interjúja Jennifer E. Smith-szel!
You can read the whole interview with Jennifer in English HERE. 

Honnan jött a Milyen is a boldogság? ötlete? Mi volt az első dolog, ami eszedbe jutott? Esetleg egy szereplő vagy a történet maga?

Igazából a történet. Mivel a nevem elég gyakori itt az Államokban, az emberek gyakran összekeverik az email címem, és kíváncsi lettem, hogy mi van, ha az a valaki, aki véletlenül megkapja az emailjeimet, egyszer csak visszaírna valamelyikre. Egy szerelmi történet érdekes kezdetének ígérkezett...

Két könyvedben is nagyon fontos szerepet kap az apa-lánya kapcsolat, illetve annak hiánya. Miért tartod ezt ennyire hangsúlyosnak?

Azt gondolom, fontos megtalálni az egyensúlyt a szerelmi történet és a család története között, mert így van ez a való életben is – tiniként ritka, hogy csak a szüleiddel legyenek gondjaid vagy csak egy fiú miatt aggódj. Az élet ennél sokkal inkább három dimenziós. Tudom, hogy sok young adult történet erősebben a romantikus szálra fókuszál, de én nagyon élvezem felfedezni az egésznek a családi oldalát is.

Milyen a kapcsolatod a saját édesapáddal?

Édesapám nagyszerű, és nagyon jó a kapcsolatunk. Ezért különösen vicces, hogy mindkét könyvben olyan apák szerepelnek, akikkel valami gond van. De hát ez a jó az írásban, nem igaz? Kitalálhatsz dolgokat!

Fontosnak tartod, hogy a könyveidnek legyen valami plusz mondanivalója a fiataloknak? Valamilyen plusz üzenet, fontos lecke, amit megtanulhatnak?

Soha nem próbáltam üzenetet beleírni a könyveimbe, mert szerintem nagyon nyilvánvaló lenne, és az olvasóim túl okosak ehhez. Az egyetlen célom, hogy elmeséljek egy jó történetet, és ha van benne valami, amit magukkal vihetnek a saját életükbe, akkor az örömmel tölt el. De természetesen kell történnie.

Ellie és Graham, Hadley és Oliver – mindannyian jó gyerekek, akik nem igazán okoznak galibát, kamaszkoruk ellenére sem. Milyen gyerek voltál te kamaszkorodban? Szintén szófogadó, jó gyerek, vagy inkább a lázadó, önmagát kereső típus?

Hát, talán erre magatoktól is rájöttetek, de nem igazán voltam lázadó én sem! Elég jó gyerek voltam, és mindig más jó gyerekekkel lógtam. De az a helyzet, amikor tizenhat éves vagy, nem feltétlenül kellenek vámpírok vagy lázadók vagy rosszfiúk, hogy dráma legyen az életedben. Abban is elég sok dráma van, hogy megküzdj a normális tinigondokkal, ezért is élvezem annyira az ilyen könyvek írását.

Ellie és Graham az interneten ismerkednek meg. Hiszel benne, hogy az ember megtalálhatja a szerelmet online?

Igen! Szerintem jó, ha találkozol valakivel egy repülőn, mint Hadley és Oliver, vagy egy liftben, mint a következő könyvem szereplői, de ez nem mindig így történik. És manapság az életünk akkora részét töltjük az interneten, hogy ha ott találkozol valakivel, az is nagyszerű. A kötelék az kötelék, akárhol köttetik is.

Mit szeretsz a legjobban Ellie-ben és Grahamben és mit Hadley-ben és Oliverben?

Ezt még senki sem kérdezte tőlem ezelőtt! Mindegyiküket annyira szeretem. Mindannyian megtörtek a maguk módján, de mégis nyíltszívűek és ijedtek és kedvesek. Mindkét könyv esetében szerettem azt képzelni, hogy mindegyik szereplőnek van egy lyuk a szívén, amit csak a másik tud betölteni, és nagyon szórakoztató volt követni, hogyan jutnak el odáig, hogy beengedjék a másikat...

Sütöttél már whoopie pie-t? Szereted? Mi a kedvenc sütid?

Tudjátok mit? Zavarban vagyok, hogy ezt mondom, de még soha nem csináltam whoopie pie-t, és ami még rosszabb, hogy nem is ettem, egészen addig amíg be nem fejeztem a könyvet! De örülök, hogy azt mondhatom, ízlett. A kedvenc sütim elég unalmas – a vaníliás sütit szeretem vaníliás bevonattal. Bár valami érdekesebb válaszom lenne, de nem tudok változtatni rajta. Bármikor egy jó, régimódi vaníliás sütit választanék a legkülönlegesebb desszerttel szemben.

Mi a kedvenc állatod és ételed? Ugye nem a homár?

Na, már megint zavarba ejtő, de nem szeretem a homárt! (Egy pillanatot sem élnék túl Maine-ban.) A kedvenc ételem talán a, um, a vaníliás süti. A kedvenc állatom a kutya lenne, ami megint csak unalmasan hangzik, de nem ezt gondolnátok, ha találkoznátok a beagle kutyusommal. (Aki, egyébként meglepően hasonlít Bagelhez, a Milyen is a boldogságban? szereplő kutyához.)

Ellie híres versekből gyűjt idézeteket. Te gyűjtöd őket?

Igen! Több is van bekeretezve a lakásomban, hasonlóan, mint ahogy Ellie-nek a boltban. Imádom a szép idézeteket és a gyönyörű verseket, és szerintem jó dekorációk is.

Muszáj megkérdeznem. Jártál már Magyarországon?

Még nem, de nagyon örülnék neki! Gyönyörűnek tűnik, és nagyon remélem, hogy egy nap majd elmehetek oda...

Elárulnál nekünk valamit a következő könyvedről? Kíváncsiak vagyunk!

A címe The Geography of You and Me és egy New York-i áramszünet idején játszódik. A két szereplő, Owen és Lucy bennragadnak egy liftben, aztán egy egész éjszakán keresztül mászkálnak együtt a városban, a sötét utcákon. Aztán mindketten másfelé indulnak – Lucy családja Angliába költözik, Owen és az édesapja pedig nyugatra. Egymástól távol kell rájönniük, hogy mit jelentenek egymásnak és aztán arra, végül is hogyan találnak újra vissza a másikhoz. Most tavasszal jön majd ki Amerikában, szóval remélhetőleg nem sokkal később megjelenik Magyarországon is!

Köszönjük a válaszokat és már most kíváncsian várjuk a következő könyvet!